“Meca vagyok, Szabó Melinda, nemrég tanultam meg önismereten a Melindára megfordulni, de azért, ha nagyon fontos, és sürgős, jobb ha nem kísérleteztek. Megvan a magam befőttesüvege, azt hiszem először olyan köveket pakoltam bele, melyeket otthon, nagyszüleimmel formáztunk, és mostanra egy stabil értékrend lett belőlük. Aztán újabb kövek kerültek az üvegbe, a szakmám, ez nagyon fontos a számomra. Szociális munkát végeztem, majd két év mentálhigiénét, jelen pillanatban családterápiában képződöm. Az animációval 2002 ben ismerkedtem meg, a Jeunesse sans Frontiérre egyesület által, ezt követték hosszú évek, melyeket általam szervezett izgalmas animációs táborok töltöttek ki. Végül azt történt, hogy túlnőttem mestereimet, az animációt kiegészítettem szakmai tudásommal, azóta is folyamatosan dolgozok rajta.
Nyolc éve gyermekkel foglalkozom, a mesefigurák érdekesebbé teszik napajaimat. Köveim egyre színesebbek lettek, most már nemcsak a munkám tölti ki a befőttesüveget, legszebb köveim a családom.
És hát, mint mindenki másnak azzal telik életem, hogy üvegecskémet rendezgetem, néha kipakolok mindent, van úgy, hogy a homok nem fér be, néha a kavicsok, és olyan is van, hogy a köveket kell újra rendezzem. Nem tudom, eláruljam- e, de néha írtózatos rendetlenség van befőttesüvegem körül, ilyenkor úgy tudok, csak tovább haladni ha újra berendezem. Tehát akkor én egy befőttesüveg designer vagyok, és szívesen teszem ezt másokkal is, gyermekekkel, felnőttekkel.”
Szabó Melinda, táborigazgató
“KiKiKi/Whokiqui is vagyok én???? Ez egy fogas kérdés… néha még számomra is… De amit biztosan tudok magamról:
Zsuzsa a nevem, 26 éves vagyok és folyamatosan töltögetem a befőttesüvegem kövekkel, kavicsokkal és homokkal. 150 óra önismeret során kezdett körvonalazódni bennem, hogy hol is van a helyük ezeknek a köveknek az üvegben, hogyan kellene őket egymásra rakni… persze, még dolgozom rajta. …Ez közben meg próbálok minél több kavicsra is szert tenni. Már van az üvegemben néhány: tanítóképzőt végeztem, mert már kiskorom óta tudtam, hogy „Mi leszek ha nagy leszek”, tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Aztán elvégeztem a szociális munkás egyetemet is, mert tudtam, hogy úgy akarok gyerekekkel foglalkozni, ahogy én szeretnék, nem úgy, ahogy az elő van írva a tantervekben. És 2008 óta ezt teszem: gyerekekkel játszom, együtt alkotunk, együtt ismerkedünk meg mesebeli tündérekkel és manókkal, együtt győzzük le a hétfejű sárkányt és mindezt sok nevetéssel fűszerezzük.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban igyekszem minden nap egy kevés homokot szórni az üvegembe. Imádok szórakozni, nagyokat nevetni a barátaimmal, filmeket nézni, zenét hallgatni, olvasni, szeretem a sportot… leginkább nézni… és egyáltalán nem vagyok alvás-ellenes. Nagyjából ezt tartalmazza az én befőttesüvegem és remélem, hogy évről- évre nagyobbra cserélhetem a mostanit és szórhatok néhány színes követ, kavicsot vagy homokot mások üvegébe is.”
Bokor Zsuzsa, csoportvezető
“Szabó Kinga vagyok, de nyugodtan szólíthattok Kicsikingának, mert ezt szeretem. Édesapám jó tanácsát megfogadva, a pedagógia pályát választottam, amit a brassói zeneegyetemen kezdtem el. Elég nagy fába vágtam a kis fejszémet. Lassan 10 éve tanítok gyerekeket egy óriási hangszer használatára, a nagybőgőre, kisebb nagyobb sikerekkel. Közben egy olyan egyetemre iratkoztam be, aminek sok köze van a pedagógiához és nagyon segít a munkámban. Közben halmozottan fogyatékos gyerekekkel játszodtam és próbáltam szebbé tenni életüket a kézdivásárhelyi Koordinációs Központban. A foglakozásokkal látványos és specifikus hatást nem értem el, de elmondhatom hogy elsődleges célom volt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és egy kis örömet szerezzek nekik. Mivel nagyon megszerettem a pszichológiát visszairatkoztam hogy legyen „mester” belőlem. Időm nagy részét a gyerekekkel való foglalkozás és a „mesterré” válás tölti ki. Célom, hogy a zene által szebbé, érdekesebbé és színesebbé tegyem a gyerekek életét.”
Szabó Kinga, csoportvezető
“Csutka vagyok, de a családban Melindának szólítanak, mivel ott még vannak Csutkák.
A meggybefőtt a kedvencem, de most egy másik „befőttről „mesélek. Ezt a befőttet is szeretem, még a meggyesnél is jobban.
Több mint harminc évvel ezelőtt, egy kis, Olt menti faluban, Étfalvazoltánban, egy incurka-pincurka befőttes üveg született és máris gyűjtögetni kezdte a köveket, kavicsokat és a homokot. Igaz segíteni kellett neki.
Először a szülei segítettek, majd testvérei, barátai. És egyszer csak, évtizedek múlva találkozott egy bajuszos, szakállas, kövekkel, kavicsokkal és homokkal töltött befőttes üveggel. Még szerencse, hogy találkoztak, mert hiányzik egy nagyon, de n’on fontos kő és ezt ketten megformázhatják. Ez egy olyan kő lesz, aminek majd lesz saját befőttesüvege.
Na de ne vágjunk a dolgok elébe, először nézzük meg honnan és kik is segítettek a kavicsokkal. Az elsőknél segítettek az óvónők, tanítónők. Nem is kellett elmenni a faluból. A többi kavicsot egy kisváros, majd egy nagyváros iskoláiból gyűjtögettem.
Jujj! elárultam, hogy én voltam az incurka-pincurka! És azt is, hogy mennyi idővel korábban.
Szociális munka szakot végeztem 2004-ben, azóta is megragadom az alkalmakat a kavicsgyűjtésre. Gyermekekkel, mesekedvelő munkatársaimmal együttdolgozva, táborokban, önismereti órákon, magamra figyelve. Most mentálhigiénés képzésen gyűjtögetek.
Három éve visszatértem az első kövek falujába, onnan „kerekezek” be a városba (csak biciklit vezethetek) amikor nincs hideg és süt a Nap. Ez is amolyan homokozás.
Vannak ecseteim, azokkal festem színesre a szürke köveket, kavicsokat és néha akad olyan homok is, aminek jót tesz egy kis narancssárga.
Az ecseteim között vannak olyanok is, amivel mások köveire szeretek színeket pöttyögetni.”
Szőcs-Csutka Melinda, csoportvezető