whokiqui

Hangtábor

Csongi — Thu, 26 Jan 2012 16:00:34 +0000

A tábor helyszíne: Csernáton, Kovács Panzió
A tábor időpontja: 2012. Április 16-20
Részvételi díj: 449 lej
Helyek száma: 24
Jelentkezési határidő: Március 15.

Pssssszttt!

„Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja!”
De mi is az a csend? Egyáltalán létezik-e?
Csend-e az, amikor csak a légy zümmögését lehet hallani a szobában? Vagy amikor az esőcseppek kopognak az ablakon?
Vagy ezek mind, mind hangok… És talán még annál is több… Ez mind, mind zene… Zenél a légy a szobában, zenélnek az esőcseppek az ablakon, zenél a kulcs a zárban, zenél a habverő a tálban, zenélnek a faágak, amikor fújja őket a szél, zenél a tavasz, amikor felváltja a hosszú telet, zenél a gyomrunk, ha éhesek vagyunk és zenélnek a léptek a friss hóban… Hangok milliói vesznek körül minket…
És ha figyelmesen hallgatjuk ezeket a hangokat, meghalljuk bennük a zenét.

8-13 éves gyerekeket hívunk meg egy 5 napos utazásra a hangok világába, hogy együtt fedezzük fel a zenét. Azt a zenét, ami nem kottából szól és amit nem csak hangszerek keltenek életre.

Minden nap lesz sok-sok játék, recsegés, ropogás, burrogás és csámcsogás, esténként lesz zene-bona, sikítás, tapsolás és éjfél körül talán lesz csend is. Hiszen a csend és a zene együtt jár… A csend lehetőséget nyújt arra, hogy meghalljuk a zenét, a hangok pedig segítenek, hogy felismerjük a csendet.

Ha kedvet kaptál, jelentkezz, és lassan kezdj csomagolni, hiszen április 16-án kezdődik az utazás a hangbirodalomba.

Hogy mit hozzál magaddal? Nyitott füleket!!!

Színtábor

Csongi — Thu, 26 Jan 2012 15:50:47 +0000

A tábor helyszíne: Bálványos, Bálványos Gyöngye Panzió
A tábor időpontja: 2012. Július 2-6
Részvételi díj: 449 lej
Helyek száma: 24
Jelentkezési határidő: Május 30.

“Színes tintákról álmodunk, sárgáról, és sok másszínű tintáról, bronzról, ezüstről, zöldről, aranyról, és még aztán millióról…” És miután megálmodtuk őket, azt is kitaláljuk, hogy milyen színű a kacagás, a reggeli álmosság, a forró napsütés, a “mérges alkonyat”, a kedves alkonyat, és még azt is, hogy kinek milyen színnel írnánk.
És ha már ez is megvan, akkor megszeledítjük a rakoncátlan papírokat, és írunk, és mázolunk, és színes szendvicset eszünk, színes fűbe fekszünk. Így leszünk boldogak a színtáborban, ami lehet festőtábor, rajztábor, de mivel módszereiben sokkal szabadabb, és a fantáziánk nagyon messze szárnyal, ezért lehet akár varázstábor is.

A tábor 8-13 életév közti gyermekeknek szól, akik szeretnek és szoktak alkotni, akik nem járnak művészeti iskolába.
A színekkel való játékot, kreativitásukat mindennapjaik során fogják használni.

Formatábor

Csongi — Thu, 26 Jan 2012 15:40:09 +0000

A tábor helyszíne: Bálványos, Bálványos Gyöngye Panzió
A tábor időpontja: 2012. Július 7-11
Részvételi díj: 449 lej
Helyek száma: 24
Jelentkezési határidő: Május 30.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a káposzta kerek, a levele pedig csipkés. Egy ideje azt is tudjuk, hogy a Föld is kerek, akár a bohóc orra. A krumpli viszont kilőtt velünk, mert néha göcsörtös és bibircsókos.
A természetnek ezeket, és megannyi más érdekességét csupán megfigyelhetjük, ám az alapos megfigyelőmunka után, jómagunk is nekiláthatunk a formázásnak. Ez egy formatábor, de mégsem mondhatjuk azt, hogy szobrász tábor, mert hát a szakácsot sem hívjuk szobrásznak, amikor a tésztát meggyúrja. Itt sem egyértelmű a dolog, mert első sorban a fantáziánkat fogjuk gyúrni.

Maradjunk, hát annyiban, hogy alkotó tábor… vagy annyiban, hogy a formatábor az formatábor. Így hát minden 8-13 év közti gyermek jelentkezhet, aki szeret fantáziálni és formázni.

Fától fáig – Önismereti tábor

Csongi — Thu, 26 Jan 2012 15:31:29 +0000

8-13 éveseknek:
A tábor helyszíne:
Bálványos, Bálványos Gyöngye Panzió
A tábor időpontja: 2012. Július 20-30
Részvételi díj: 699 lej
Helyek száma: 24
Jelentkezési határidő: Június 20.

„Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban
Fától fáig lopja magát a gyermek”

Biztosan mindenki járt már az erdőben… Van olyan is, aki alkonyatban járt ott?

Meghívunk minden 8- 13 éves gyermeket, hogy ezúttal együtt barangoljunk az erdőben fától fáig.
11 napig fog tartani a barangolásunk, egyre bennebb az erdő mélyébe. Lehet, hogy első nap csak az első fáig fogunk eljutni, másnap a következőig. A lényeg, hogy minden apró dologra figyeljünk a barangolás során. Figyeljünk a napsütésre, ami a legrosszabb napjainkat is felvidítja, a zöld fűre, amiben olyan jó heverészni. Figyeljünk a mellettünk barangolókra, akikkel néha szavak nélkül is megértjük egymást és figyeljünk magunkra.

Kik vagyunk? Milyenek? És mekkorák? És miért éppen ekkorák? Mitől vagyunk szomorúak? Máskor meg felhőtlenül vidámak? Hol érezzük legjobban magunkat? És mitől vagyunk bátrak? Esetleg mitől félünk? És miért?

Gyertek, keressünk együtt választ ezekre a kérdésekre. És ha mindent nem is tudunk megválaszolni, biztos, hogy a 11. nap végén számtalan élménnyel térünk majd haza, már nem lesz félelmetes az alkonyat és az erdő mélysége, barátokat lelünk egymásban és saját magunkkal is sokkal jobb barátok leszünk, mint eddig.

Cool – Önismereti tábor 2012

Csongi — Thu, 26 Jan 2012 15:30:20 +0000

14-17 éveseknek:
A tábor helyszíne:
Bálványos, Bálványos Gyöngye Panzió
A tábor időpontja: 2012. Augusztus 20-30
Részvételi díj: 699 lej
Helyek száma: 24
Jelentkezési határidő: Június 20.

11 nap alatt megtanulhatjátok, hogy hogyan legyetek coolok. Olyan lookotok lesz, hogy amire hazamentek, nem fognak rátok ismerni… Ez végül is nem jó, mert esetleg nem engednek be az ajtón, na de megoldjuk.

Ízelítő a cool leckékből:
• minden egyéb háziállatot kicserélni pókokra
• a hajszínben legalább az alapszínek 5 féle keveredése legyen fellelhető
• minimum 7 szakadás legyen a ruhádon

Az, hogy ki a cool, majd a táborban eldöntjük.

Szóval, olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik coolok szeretnének lenni, de olyanokét is, akik nem szeretnének coolok lenni. Ez azért jó, mert ha van “ellentábor” is, akkor garantáltan érdekes lesz az egész, és hát nyilván mi sem szeretnénk unatkozni.

Székölykök 2012

Csongi — Thu, 26 Jan 2012 12:47:26 +0000

A 2012-es Székölykök Gyermekfesztivál időpontja
Augusztus 10-12.

Mindenkit szeretettel várunk!

Részletekkel hamarosan jelentkezünk

Lupány Andrea: Levél Scrooge bácsinak

Csongi — Wed, 25 Jan 2012 08:42:53 +0000

Szerintem a Karácsony a legszebb ünnep. Nem tudom felfogni, hogy te miért nem szereted Scrooge bácsi? Szerintem ez csak egy gonosz állítás rólad.
Karácsonykor öszegyűl a család apraja nagyja, szomszédok és együtt ünnepelnek. Karácsonyi dalokat énekelnek és várják az angyalkát. Te nem hiszel Istenben? Ha nem hiszel, akkor felkereslek és megpróbálom elmagyarázni, hogy milyen Isten? És ha hiszel Istenben és a Jézuskában, akkor majd sokkal több barátod akad. De hol is laksz? Milyen országban és van egyáltalán hazád? Na és családod? Muszály megváltozzál, mert ha nem sohase lesz boldog a karácsonyod. Nem fogod tudni, hogy mi az, hogy együtt a család a finom kalács illata, a töltöttkáposzta íze és a sok ajándék, amit adsz és kapsz.
Ha van család, akkor van szeretet, öröm, béke és boldogság.
Szeretném, ha te is átélnél egy ilyent. Boldog Karácsonyt!
Lupány Andi

Jakab Erika: Színkarácsony

Csongi — Wed, 25 Jan 2012 08:41:35 +0000

- Tudod, nagypapa, nincs igazad.
- Ezt meg hogy érted?- kérdezte szokásos, jéghideg hangján Scrooge.
- Ahogy mondtam- felelte keményen Meera.- Nincs igazad. A Karácsony egy boldog ünnep.
- Ugyan, ne mondja meg nekem egy kislány azt, hogy igazam van-e, vagy nincs.- felelt az öreg, és egy újabb fát dobott a tűzre.
Meera az ablakhoz lépett, tekintetét körbehordozta a ház előtti téren. Kicsit elidőzött azon a magányos hóemberen, amit még délelőtt építettek a szomszéd gyerekek.
- Nagypapa!
- Igen?- kérdezte Scrooge, még az előbbinél is komorabban.
- Tudod, milyen színű az öröm?
- Ugyan, ne beszélj már butaságokat. Mindenki tudja, hogy az örömnek nincs színe.
- Láttad, milyen szép, tiszta az égbolt? Épp fogyó Hold van, és nézd, ott a Göncöl.
- Badarság!
- Ilyen az öröm is: fényes. Akárcsak a Hold. Bevilágítja az egész eget.
Meera átsétált a szobán, majd Scrooge-al szemben leült a kandalló elé. Tekintete elidőzött egy kihullott parázsdarabon, majd újra megszólalt.
- Nagypapa, ha felnövök tudod hol szeretnék élni?
- Nem, nem tudom- mondta Scrooge anélkül, hogy felnézett volna újságjából.
- Ahol néha megáll az idő.
- Na és miért?
- Mert akkor többet lehetnék boldog. Te nem szeretted volna soha megállítani az időt, mikor igazán boldog voltál?
Meera kíváncsian emelte nagyapjára tekintetét.
- Nagypapa, voltál te valaha igazán boldog?
- Persze- felelt az öreg anélkül, hogy gondolkodott volna a válaszon. Félt, hogyha elkezd gondolkodni, talán kudarcot vall majd, és nem fog eszébe jutni egyetlen olyan pillanat sem, mikor igazán, egész testét átjáróan boldog volt.
- És a szomorúság? Szerinted milyen színű a szomorúság?
- Nem tudom.
Scrooge letette az újságját, és hogy megnyúztóztassa öreg tagjait, felállt, és elkezdett fel-alá sétálni a szobában.
- Szerintem a szomorúság sötétkék. Haragos, mély és erőszakos. Mint a háborgó tenger. És a magány… éjfekete üresség.
A kislány halk szavai forgószélként söpörtek végig Scrooge fején. Jól ismerte ezeket a színeket. Túlságosan is jó barátságot ápolt velük.
- És az álom?- kérdezte Scrooge.– Az milyen színű?
- Mint a horizonton átbukó nap. Izzó vörös.
Meera egy karácsonyi dalt kezdett dúdolni. Nem tudta pontosan a szöveget, és arra sem emlékezett már, hol hallotta először a dalt, de most, a kandalló mellett ülve nélkülözhetetlennek érezte. Halkan dúdolt, hangja mégis elnyomta a tűz ropogását, és úgy töltötte be a szobát, úgy kerített hatalmába mindent, mintha teljes szívéből és lelkéből énekelne.
Scrooge továbbra is csak bámult ki az ablakon. Tekintete az egyik pöfékelő kéményen időzött el, de gondolatai valahol nagyon messze jártak. Egy hófödte mezőn kószált, és nem volt több egy magányos, hazafelé ballagó tizenéves fiúnál. Egy sebezhető gyerek volt, tele álmokkal és vágyakkal.
- Sok minden fog még történni veled, Meera- szólalt meg Scrooge rekedt hangon.- Sok jó, de talán mégtöbb rossz dolog. Sokszor hozol majd helytelen döntéseket, de talán mégtöbbször jókat.
Scrooge nagy levegőt vett, majd folytatta:
- Aztán ahogy telik az idő, megtapasztalod, milyen is igazából az élet. Rájössz, hogy a boldogság, és az álmaid megvalósulása gyakran két teljesen különböző dolog. Az én álmaim is jórészt valóra váltak, és láthatod, mégsem vagyok több egy berozsdásodott, zsörtölődő öregembernél. Hova mehet az ember, ha maga elől menekül?
- A családjához. A barátaihoz. Azokhoz, akik szeretik őt. Látod, nagypapa, erről szól a Karácsony.
- Ha ez ilyen egyszerű lenne…- sóhajtott lemondóan Scrooge.
- Ilyen egyszerű. Mindig vannak olyan emberek, akik szeretnek. Érdek nélkül, magyarázatok nélkül és tiszta szívből.
Meera nagyapja elé lépett és mélyen a szemeibe nézett.
- Nagypapa, én szeretlek!
Scrooge lélegzete elakadt. Valahol mélyen, a szíve helyén lévő kőtömbben megremegett valami. Egyetlen szó sem hagyta el a száját, csupán egy magányos könycsepp gördült le az arcán.

Scrooge számára felejthetetlen este volt ez. Nem csak beszélt, szavai meghallgatásra is leltek. Sok kérdésre kapott választ, mégis mindközül egy volt az, ami ráébresztette, hogy változni sose késő. Azt, hogy miért boldog a Karácsony, ő is megtapasztalta.

Búzási Gyopár: Drága… nem-nem… Kedves… áh nem… Buffogós Scoorge bácsi!

Csongi — Wed, 25 Jan 2012 08:40:10 +0000

Azért írok most neked, mert ilyen-olyan forrásokból hallottam, hogy te NEM TARTOD BOLDOGNAK A KARÁCSONYT!!! Én mikor ezt meghallottam, csak pislogtam és vonogattam a szemöldököm, mert fel nem tudom fogni, hogy gondolhatod ezt. Vagy hogy élhetsz EKKORA tévhitben, hogy a Karácsony nem boldog?! Aztán tátott szájjal maradtam, és arra a döntésre jutottam, hogy segítek neked megmagyarázni, hogy miért is boldog a Karácsony. (Csak annyit kérek most tőled, hogy ne fogd meg a levelet, s gyűrd össze, majd dobd ki, utána pedig röhögj egy jót, hogy: „Háhá, mekkora badarság!’’, hanem olvasd el szépen, nyugodtan, és hidd el másképp fogsz ezután a Karácsonyra gondolni)
Kezdem azzal, hogy elmondom mi is az a Karácsony, elvonatkoztatva a vallásos részétől, ami ugyancsak nagyon szép. A Karácsony, és a karácsonyi ünnepek azt a néhány napot jelentik, mikor az emberek megpihennek, összegyűlnek, és együtt ünnepelnek. Ez az a pár nap, ami igazán a szeretetről szól. Ez persze nem azt jelenti, hogy más napokon nem szeretünk ugyanennyire együtt lenni, de Karácsonykor mégis jobban elmélyülünk, előtérbe helyezzük a szeretteinket, és ilyenkor még a leghűvösebb emberek is meglágyulnak. (Kivéve persze téged.) A Karácsony, mikor az emberek igyekeznek félretenni az egoizmusukat, a kegyetlenségüket, és a türelmetlenségüket, és előveszik a megértést, elfogadást, hálát, és a szeretetet. A szürke, unalmas, fárasztó, szomorú, vagy épp kegyetlen mindennapokból kitörve, Karácsonykor megnyugszunk, ismét reménnyel teljesek leszünk. Érdekesebben mondva, szeretetbe menekülünk.
Ugyanis mindenkinek szüksége van szeretetre. (Bizony-bizony, még neked is.) Ha szeretetet kapunk, vagy adunk, az boldogsággal tölt el minket. De mit is-kit is szerethetünk? Szerethetjük a családtagjainkat, a kutyánkat, a macskánkat, a kedvenc csokoládénkat, a hóesést, a napsütést, a téli utcák szagát, a világot, de szerethetjük egyszerűen az életet is, és hálásak lehetünk ezért az életért. Karácsony pedig az a nap, mikor ez eszünkbe jut, és szeretünk.
Mit is csinálnak karácsonykor az emberek? Tolonganak az üzletekben, rohannak, szétszórtak, stresszelnek, hogy minden legyen kész időben. Eközben persze elvernek még egy csomó pénzt. Utaznak, vásárolnak, titkolóznak, vágnak, varrnak, ragasztanak. Eközben nagy mocskot csinálnak maguk körül. Igen bizony, így van ez. Viszont azért tolongunk, hogy sikerüljön megszereznünk a legszebb ajándékokat, hogy tetszedjen annak, akinek vesszük. Rohanunk, és szétszórtak vagyunk, mert nem tudjuk hova kapjuk a fejünket a nagy készülődésben, és már tűkön ülve várjuk a Karácsonyt. Költjük a pénzt, mert egy szép környezetet, hangulatot akarunk teremteni. Képesek vagyunk hosszú órákat utazni, csak, hogy lássuk a családunkat, mert tudjuk, hogy nagy lesz az öröm, ha megérkezünk. Titkolózunk, de csupa jó szandékból, hogy nagyobb legyen a meglepetés. Ezek mind csupa olyan dolgoknak tűnnek, amelyek rosszak, vagy haszontalanok, de itt mégis más értelmet nyernek.
Valamilyen mértékben megértelek abban, hogy nem tartod boldognak a Karácsonyt. Mostanában a Karácsony szó már nem azt jelenti, mint kéne. Sokaknál már nem is a szeretetről szól, hanem a külsőségekről, és az ajándékokról. Az igazi értékek sok helyen eltűntek, de ez nem azt jelenti, hogy a Karácsony ez! Ez tévhit, az igazi Karácsonyi eszmére kell ilyenkor gondolnunk, és nem a külsőségekre. Ha mi az igazi Karácsonyt éljük meg, akkor a Karácsony meg is van mentve általunk. Mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy Karácsonykor mindent szívből csináljon, őszintén, alázattal és szeretettel. Itt nem az ajándékokra gondolok, hanem a tetteinkre, megnyilvánulásainkra, gesztusainkra, szavainkra, hozzáállásunkra. Úgy gondolom, hogy az emberek fő feladata az, hogy szeressenek, és hogy szeressék őket. Ezt az emberek sokszor elfelejtik, de Karácsony az a nap amikor eszünkbe jut, és komolyan elgondolkodhatunk rajta. Mikor mi Karácsonykor összegyűlünk a családdal akkor gondolok bele, hogy ez a fajta együttlét a legszebb Karácsony. Kívánok neked egy ilyen ünnepet!
Kedves Scrooge bácsi,(mert szerintem van benned kedvesség, csak nem hagyod kibontakozni), szerintem számodra a Karácsony ideális lehetne arra, hogy szembesülj ezekkel a dolgokkal, amiket amúgy megvetsz, de jó dolgok, és te is átérezheted őket ha akarod. És én azt kívánom neked, hogy akard! Remélem levelem által kicsit szimpatikusabb lett számodra a Karácsony, és remélem meg tudtam neked magyarázni egy kicsit miért is boldog ez az ünnep.
Kívánok neked igazán boldog, és igazi Karácsonyt!

Bartha Veres Anna: Csendes éj

Csongi — Wed, 25 Jan 2012 08:38:05 +0000

- Hogy aludtál? – kérdezte Mókus.
- Köszönöm, jól. Szerencsére ismét egymás mellé kerültünk. Szép karácsonyunk ígérkezik – felelte Üvegbagoly.
- Emlékszel, Üvegbagoly, emlékszel? Tudod? Rá! Arra a nagy kíváncsi szemű Kisemberre. Mennyire boldog volt, amikor először köszöntünk neki! Tudom, te nem hiszed ezt el, de szerintem értett minket. Hogy csillogott a szeme a fa láttán!
- Mintha valami csodát látott volna – vélte Üvegbagoly.
- Igazad volt, Bagoly. Ez maga volt a csoda.
- Nini! … Nézd! … Jön valaki. Ő lenne? Nem, nem lehet. Ennyit nőtt volna? Bár … a szemei!? … Ugyanúgy csillognak.
- Igen, ez ő. Emlékszel, 12 évvel ezelőtt leült a karácsonyfa alá, és olyan kicsi volt, hogy nem érte a feje az alsó ágakat sem. Most meg …
- Bagoly, figyelj! Ránk néz! Tudja, hogy itt vagyunk! Szerinted hall minket?
- Nem tudom. Az emberek nem szoktak odafigyelni a beszédünkre. Még ha a fa a fejükre ejt egy szaloncukrot, akkor sem. Ekkor a lány, a hajdani Kisember, nevetni kezdett.
- Csodálatos! … – suttogta Mókus. Megérti. Eddig nem sejtettem, hogy a gyermekek okosabbak, mint a felnőttek.
A lány elgondolkozva ült. Szemlátomást habozott.
- Mókus, én még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy ez Ő. Egy Kisember nem nőhet ekkorát ilyen hirtelen. Nézd az arca is milyen megfontolt, érett.
Ekkor a lány felugrott, befeküdt a karácsonyfa alá és nevetni kezdett. Mélyen beszívta a fenyő illatát, és a szívét fenyőillatú boldogság töltötte el.
- Üvegbagoly, mondhatsz akármit, nőhetett akármekkorára, ez mégiscsak a mi Kisemberünk – súgta Mókus.
Kintről egy hang hallatszott:
- Gyere! Kész a töltöttkáposzta! – azzal a lány kiment a szobából.
- Te, Üvegbagoly! Mondok én valamit!
- Menj már, te és az örökös szöveged!
- De figyelj! Szerinted nem furcsa, hogy minden Karácsonykor egymás mellé kerülünk? És mindig a Kisember íróasztala fölé?
- Véletlen – mondta nem túl sok meggyőződéssel Üvegbagoly.
- Úgyis tudod te, hogy mire gondolok.
- Nem, nem tudom. – felelte durcásan Üvegbagoly.
- Arra gondoltam, hogy talán minket szeret a legjobban.
- Esetleg téged. Mindig csak téged simogatott. Engem egyszer majdnem el is tört.
- Ugyan … – ekkor újból nyílt az ajtó, és a lány bejött.
- Desszert is lesz! – hallatszott kintről.
- Egy perc! – azzal leült a fa mellé és sorra elkezdte szemügyre venni a díszeket. – Ezt tavaly vettük, ezt nagynénémtől kaptam, ezeket mindig leverem. Ekkor a tekintete Mókushoz és Üvegbagolyhoz ért.
- Ti mindig itt voltatok – suttogta, Régebben mindig izgultam, vajon az angyal az idén is feltesz-e a fára. Talán az egész fáról titeket szeretlek a legjobban.
- Tényleg kihűl! – kiáltották megint kintről.
- Jól van, megyek már! – és kiment.
- No, látod? – mormolta Mókus. És most az egyszer Üvegbagoly nem szólt semmit.
Kis idő múlva Mókus megszólalt:
- Szerinted az emberek miért boldogabbak karácsonykor, mint máskor? Én ugyan nem láttam, de azt mondják, hogy képtelenek huzamosabb ideig boldogok lenni.
- Nem tudom – felelt a bagoly. Talán a karácsonynak van valami titka. Azzal elfordult, és kezdte magát nézegetni egy zöld gömb tükrében. Ekkor valami furcsát fedezett fel.
- Mókus! Gyere csak!
- Mi az, mi történt?
- Ez a gömb! Nézz bele! – Mókus belenézett a gömbbe.
Egy szobát látott, karácsonyi díszbe öltöztetve. A szoba sarkában gyönyörűséges karácsonyfa állt. Az kanapén egy szép fiatal nő ült, mellette egy őszhajú hölgy és egy idős úr. A földön pedig kisemberek hancúroztak.
- Üvegbagoly! Kisemberek!!! – kiáltotta Mókus. Az a nő pedig… a mi egykori Kisemberünk.
- Igen, megismerem.
- És nézd! Mintha mi is ott lennénk a fán.
Valóban, azon a fán is ott lógott Üvegbagoly és Mókus. De már Üvegbagoly csillogása nem volt a régi, Mókus bundácskája sem volt olyan fényes, mint régen. A gömbbeli Mókus széttekintett a szobában. Az ottlévők körbeülték az asztalt, megfogták egymás kezét és énekelni kezdtek.
- Üvegbagoly- szólalt meg Mókus – már rossz a hallásom, nem mondanád meg, mit énekelnek.
- Azt, hogy Csendes éj, szentséges éj.